Mg 42: A Maschinengewehr 42 (rövidítve MG 42) a második világháború egyik legjobb géppuskája volt. A fegyvert a német Mauser cég fejlesztette ki és 1942-től állították hadrendbe a német hadseregnél. A 7,92 mm-es kaliberű géppuskát az MG34 alapján fejlesztették ki, és annak leváltására szánták. Mindezek ellenére mindkét fegyvert gyártották és használták a háború végéig. Tömege 11,57kg, a fegyver hossza 1220mm tűzgyorsaság 1220 lövés/perc és végül a torkolati tűzgyorsaság 755mm/s.

DP golyószóró: A DP golyószóró (7,62mm) Vaszilij Gyegtyarjov által tervezett és a Vörös Hadseregben 1928-tól rendszeresített könnyű sorozatlövő fegyver (golyószóró). A finn–szovjet téli háború, majd a II. világháború során nagyszámú DP golyószóró került a finn hadsereg birtokába, amelyeket „Emma” néven ismertek a finn katonák. A finn hadsereg a II. világháború során kb. 9000 DP golyószórót használt, külön tárat is gyártottak hozzá.

Tömege 9.12kg, a fegyver hossza 1270mm, tűzgyorsaság 600 lövés/perc, torkolati tűzgyorsaság 640m/s.

 

Panzerfaust: (magyarul: „páncélököl”) a német hadsereg legnagyobb számban gyártott, egyszer használatos páncélromboló fegyvere volt a második világháború idején. Leggyakrabban mégsem páncélozott járművek, hanem épületek, gyalogság és géppuskafészkek ellen használták. A háború alatt nagy hírnévre tett szert, mert azon kevés német hadieszközök egyike, amely kielégítő teljesítménnyel bírt, kis költséggel volt gyártható, a német haderőnek elegendő mennyiség állt rendelkezésére. Rendszeresítését követően hat változatban gyártották, a Magyar Királyi Honvédség is rendszeresítette, Magyarországon is gyártották hasonló kialakítással. A fegyver egy 80 cm hosszú, és 3,3 cm átmérőjű csőböl állt, ami 54 g lőportöltetet (nitrocellulóz) tartalmazott. A vége egy papír kupakkal le volt fedve, hogy ne tömíthesse el szennyeződés. Az elejében lévő harci fej 36 cm hosszú, és 10 cm átmérőjű volt, ami 400 g robbanótöltetet tartalmazott. A töltet 50-50% TNT és tri-hexogén volt. Ez 140 mm-es páncélt volt képes átégetni.

 

Sturmgewehr 44: (rövidítve: StG44) vagy más típusjelzéssel MP44 a köztes lőszert tüzelő első modern automata karabélyok (gépkarabélyok) egyike, amelyet a II. világháború alatt Németországban fejlesztettek ki.

A fegyver nem a hagyományos fegyvergyártási módszerekkel készült, csak a legnagyobb igénybevételnek kitett alkatrészek készültek nagy szakítószilárdságú acélból, a fegyver gyártásának alapelve az olcsóság volt, így a legtöbb elem ponthegesztéssel és préselt lemez felhasználásával készült. Az MP44 így olcsó, könnyen gyártható, ugyanakkor megbízható, pontos, és nagy tűzerejű fegyver lett.

Tömeg 5.5kg fegyver hossza 940mm tűzgyorsaság 500 lövés/perc.

 

M1 Carbine: 7,62 mm-es öntöltő karabély. John Garand tervezte. 1941. szeptember 30-án a Winchester típus fogadták el, és először 900 000 darabot gyártottak le belőle. Kevesebb, mint egy év alatt elterjed a seregben. Ahogy az Egyesült Államok belépett a második világháborúba, 6 héttel később az M1-t már használták is.

Tömeg 2.36kg hossz 904mm tűzgyorsaság 750 lövés/perc